Repülés 1 éves kor alatt? IGEN! – 3. rész

Az 1. és a 2. részben a repülést megelőző teendőket, tanácsokat osztottam meg Veletek. Ahogy ígértem, ebben a részben pedig, befejezésként a fedélzeten töltött órák tapasztalatairól lesz szó.

6. ÉTKEZÉS
Ahogy már korábban írtam, mi vittünk magunkkal üveges bébiételt. Ezt mindenkinek javaslom, ez a legbiztosabb. Bár a nagyobb légitársaságoknál (pláne, ha nem fapados járat) tudtommal szinte kivétel nélkül mindenhol hoznak bébiételt kérésre (sőt, néhol kérés nélkül is), mégsem tanácsolnám, hogy erre építsetek. Több okból sem. Egyrészt ne felejtsd el, hogy még sem egy drogériában, vagy szupermarketben vagy, nem biztos, hogy éppen olyan bébiétel lesz a gépen, amit a babád szeret. Másfelől nem lehet előre kiszámolni, hogy éppen akkor, mikor a baba éhes lesz hozzá tudtok-e jutni ehhez. Számtalan dolog jöhet közbe: késés; még zajlik a felszállási folyamat; turbulencia, ami miatt még az utaskísérőknek is muszáj leülniük egy időre; a személyzet aktuális leterheltsége miatt kimegy a fejükből és mire fél óra múlva megérkeznek vele, a te picid már épp eladja a gépet stb. Arra az esetre, ha a fenti okok miatt még melegítést sem tudnál kérni, mindenképp legyen nálad olyan étel is, ami anélkül is fogyasztható és persze műanyag (!!) kanál, mert kanalat kérni néha pont annyi időbe telik, mint magát a pépet. Ha még olyan pici a baba, hogy csak tápszert kap, érdemes mindig ott forró vizet kérni, ahol van erre lehetőség, még akkor is, ha ez nem pont etetési idő. Az a biztos, ha megvan, legfeljebb lehűtöd, ha hamar lenne rá szükség, ha pedig később, beteheted hőtartós cumisüveg tartóba. De zökkenőmentes repülésnél minden további nélkül meg is melegítenek bármit a babáknak, ha megkéred a személyzetet.
Akik pedig olyan szerencsések, hogy szoptatnak, azoknak csak annyit tudok mondani, hogy a legkönnyebb helyzetben vannak és próbálják ezt megőrizni az utazás idejére mindenképpen, hiszen ez a legnagyobb adu ász. Bárhol, bármikor melegítés nélkül. 🙂 Ha nem kedveled a „mindent kipakolós” fajtát, magatokra terítesz egy pelenkát és kész. Sőt itt említeném meg, hogy azt mondják, hogy a fel-és leszálláskor gyakran előforduló füldugulást is megelőzhetjük azzal, ha ekkor szoptatjuk, vagy cumisüvegből itatjuk a babát (hiszen neki nem tudjuk azt mondani, hogy ásítson).

7. ALVÁS
Azt leszámítva, hogy a két gyerek pont mindig felváltva aludt, hogy még véletlenül se tudják egymást szórakoztatni az ébren töltött időben, nekünk ezzel semmi problémánk nem volt az út során. Ha a babád autóban könnyen alvós fajta, akkor nyert ügyed van. Mivel a repülőnek is van egy (jó esetben) lágy rezgése és egy monoton menetzaja, amit a picik általában szeretnek, mert megnyugtatja és az anyaméh hangjára emlékezteti őket. Ha nem bírja túl jól az autózást, akkor sem kell aggódni, mert több tényező segíthet neki az elalvásban az egyéni, jól bevált praktikák mellett. Például esti repülésnél a sötétség (igen, a kabinvilágítást is csökkentik ilyenkor). Vagy maga a kimerítő élmény, hiszen neki minden új, izgalmas, nem győzi majd kapkodni a fejét, amiben hidd el, kellően ki fog fáradni. Illetve, hogy mást ne is említsek: Anya és Apa (esetleg nagyszülők) közvetlen közelsége. Melyik bébi ne szeretne így aludni?

8. ÉBREN TÖLTÖTT ÓRÁK A FEDÉLZETEN
Mivel fogod lefoglalni? Bármivel! Amivel egyébként a hétköznapokon, mondjuk egy esős napon szoktad, hiszen akkor is hosszú órákat töltötök együtt, gyakran kettesben és mégis mindig meg tudod oldani. Sőt! Ezen felül egy izgalmas repülőn vagytok, ahol új környezet és számos új ember, akár másik gyerekek segíthetnek lenyűgözni a kicsit. Nálunk volt némi bohóckodás a mögöttünk ülő ismeretlenekkel és szívesen fedezte fel a repülőgépet, mikor elvittük nézelődni. Vihetsz könyvet, játékot, mesélhetsz, sőt attól sem leszel rossz anya, ha a többórás úton néhányszor, pár percig hagyod, hogy mesét nézzen valami kütyün, vagy az ülés hátulján lévő monitort (jobb esetben ilyen is van, ha olyan géppel utaztok) nyomkodja, ha ezt élvezi. De ne aggódj, a légiutaskísérők is fel vannak készülve a babákra és mindig van a tarsolyukban egy-két ajándék számukra. Mi legalább 6-7 félét kaptunk (bábozós zokni, plüss repülő, mesekönyv, színező, színes ceruza, matrica, kis labda) és mindegyik lekötötte hosszabb/rövidebb ideig. Ha pedig sírdogál is néha, ne izgulj! Egyfelől ezért osztogatnak füldugót a repülőn, akit zavar, majd használja, másfelől nem fogja az egész gép ezt hallgatni, maximum az előttetek és mögöttetek lévő 2-3 sor. Az alapzaj miatt a többiekhez úgysem jut el. 🙂

(Energiabomba, alacsony alvásigényű babák szüleinek megnyugtatásaként zárójelben itt jegyezném meg, hogy a 10 és fél órás repülés alatt mellettünk utazott egy család 4 gyerekkel. A legkisebb nagyjából 1 éves volt. Az egész út alatt mindössze egyetlen órát aludt, a fennmaradó időben pedig gyakorlatilag evett és a földön ülve bogarászott, játszott. Egyetlen percet sem nézett semmiféle mesét és nem is hisztizett!!! Anyuka és Apuka nyilván tudtak valamit így a negyedik gyereknél, amit azóta is bánok, hogy nem kérdeztem meg. Lényeg, hogy elképesztő, milyen higgadtan, balhé nélkül (leszámítva a kisebb mennyiségű kajamaradékot a székeik alatt 🙂 ) tűrték a gyerekek az utazást, a szülők még filmeket is meg tudtak nézni. Tehát ilyen is van, én láttam. 🙂 )

+1: JETLAG
Az időzónák közötti utazás nem csak a felnőtteket, de a piciket is megviseli, ez sajnos tény és el kell fogadni, ha olyan helyre utazunk. A mi esetünkben odafelé semmilyen problémát nem okozott neki. Hazaérkezés után 2 napig szintén jól aludt, valószínűleg pihente a kis fáradalmait. Ezt követően másfél hétig borzalmas éjszakáink voltak, sok ébredéssel, hosszú ébrenlétekkel (ebben azonban lehet, hogy az is közrejátszott, hogy épp kibújt egy foga), majd minden visszaállt a régi kerékvágásba. Szóval kitartás, ezt a pár éjszakát át kell vészelni.

Véleményem szerint összességében egyszerűbb egy kisebb babával utazni, mint egy 2-3 évessel, mivel a picik még többet alszanak, kevesebb a mozgásigényük, kevésbé kíváncsiak és Te választod ki melyik játékot viszitek magatokkal, nem Ő, aki minden bizonnyal a legnagyobbat fogja. 🙂 De ez egyelőre még csak feltételezés, ígérem, mindenképpen megírom azt is, ha 2-3 évessel utazunk majd. Egy hosszú út nyilván kimerítő, de ez akkor is így van, ha egyedül utazik az ember. Ehhez a fáradtsághoz képest csak egy babányival több, ha 1 évesnél kisebb babával utazol. 🙂

Összegezve tehát a 3 bejegyzést, annyit mondanék mindenkinek: INDULÁS!!!!! Nincsenek kifogások, nincs mire várni, mindenre van megoldás. És bár biztosan lesz néhány perc, mikor azt mondod majd: „Soha többet!”, de hidd el, ez az érzés nagyon hamar el fog múlni és átveszi helyét a büszkeség, hogy megcsináltátok, és újra és újra akarjátok majd! 🙂

Ha pedig túl vagytok rajta, alig várjuk, hogy megosszátok velünk élményeiteket. Akár a Facebookon üzenet formájában, vagy használjátok Instagramon: #momsdohavetime!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Név *

Szeretnéd felírni valahova a teendőid, az ünnepeket, határidőket, a gyermeked első szavait vagy a hold aktuális állását? Sőt, legjobb lenne, ha ez mind egy helyen lehetne? Akkor a naplóinkat és kiegészítőinket Neked találtuk ki!

Nézz szét a shopban!