Így alszunk mi – külön vs. együtt alvás a gyerekkel

Szinte naponta felmerülő, rendkívül megosztó téma gyerekes oldalakon, hogy együtt vagy külön aludjon a kicsi. Ma is épp szembe jött velem egy erről szóló cikk és gondoltam, megosztom Veletek, mi hogy csináljuk, hátha ezzel is segítek valakinek.

A szakmai javaslatok állandóan változnak ebben a kérdésben. Nem lehet konkrétan kijelenteni, hogy ez a jó, vagy az. Nehéz vadiúj szülőként eldönteni, hogy legyen.
Tapasztalataim szerint legjobb, ha van egy alapelved, amihez igyekszel tartani magad, de elfogadod, hogy lesznek napok, amikor ezeket el kell felejtened és rugalmasan alkalmazkodnod kell egy adott élethelyzethez.

Kezdetektől fogva nálunk az volt az alapelv, hogy a pici külön szobában, a saját ágyában fog aludni. És ez így is van a mai napig. Vége. 🙂
Na jó, nem, nyilván minden szülő tudja, hogy ez a történet korántsem ilyen egyszerű. Szóval kisebb csalásokkal mi is operálunk, de nálunk ez még a “belefér” kategória.
Tehát a külön szoba, külön kiságy működött az első napoktól fogva. Ehhez az első és legfontosabb egy légzésfigyelő beszerzése volt a sokat emlegetett bölcsőhalál elleni megnyugvás végett. Tényleg jót tud tenni egy mindenen aggódó első babás anyuka lelkének (kivéve azt az alkalmat, mikor először szólal meg – szerencsére tévesen – az éjszaka közepén, de erről talán majd egy másik posztban). Minimum 6, de általában 12 hónapos korig szokták javasolni, én biztonsági játékos vagyok, úgyhogy 14 hónapig ment.

És hogy mik voltak a kis csalások?
Voltak fokozatok, ahogy egyre jobban tanultunk bele a szülői létbe.
Abban a lakásunkban, ahova a pici született, a korábban nappalinak használt szobánkban kapott helyet az ágya. Így olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy volt mellette egy kihúzható kanapé, amin a kórház utáni legelső éjszakát eltöltöttem vele. Ezután esténként már mindenki a saját ágyában aludt el, viszont a hajnali első ébredéskor (ez 4-5-6 óra körül volt, mindig változott, hogy éppen mikor ébredt) átmentem hozzá (hogy Apa nyugodtan tudjon még aludni reggelig). És együtt szunyáltunk a kanapén reggelig. Ez nagyjából féléves kora után szűnt meg, amikor észrevettem, hogy már nem alszik annyira nyugodtan, mikor mellette fekszem, valószínűleg a mocorgásaim miatt. Azóta, ha ébred éjszaka, átmegyek (vagy Apa átmegy) hozzá, megvárjuk, míg visszaalszik és mindenki a saját ágyában folytatja az éjszakát egészen reggelig, ami nálunk szerencsésnek mondható, mert 7 és 9 között szokott ébredni, nem pedig hajnalok hajnalán.

Kivételes éjszakák persze mindig vannak, amikor borul a megszokott.
Ha esetleg beteg, vagy fogakkal küzd, vagy nagy utazás után, amit már egy korábbi posztban említettem (itt elolvashatod), vagy ha csak rosszul fúj a szél, ne adj isten telihold van (ki tudja, mikre érzékenyek néha…), ekkor nem tagadom, előfordul, hogy nála vendégeskedem éjszaka. (Erre a célra az új szobájában is helyet kapott egy rendes felnőtt méretű ágy, amin elférünk mindketten. Ha tehetitek, ezt mindenképpen javaslom, vagy csak egy plusz matracot, amit ilyen esetekben le tudtok dobni a földre, mert így nem kell az ágya mellett a padlón kuporogni, vagy épp a szoptatós fotelban zsibbadni.) De szerencsére ezek ritkán fordulnak elő. És attól, hogy néha vele alszom, egyáltalán nem szokott ehhez hozzá, tudja és elfogadja, hogy alapvetően ő az ágyában alszik egyedül.

Így működik tehát nálunk a külön alvás, azt hiszem, mondhatom, hogy jól, hiszen elég sokszor van este 8-tól reggel 9-ig átaludt, vagy rosszabb esetben 1 (pár perces) ébredéses éjszakánk. Persze a babaőr és a légzésfigyelő jó barátunk (igaz, utóbbi már csak volt). Éljenek a technika vívmányai és a nyugodt, pihentető alvás! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Név *

Szeretnéd felírni valahova a teendőid, az ünnepeket, határidőket, a gyermeked első szavait vagy a hold aktuális állását? Sőt, legjobb lenne, ha ez mind egy helyen lehetne? Akkor a naplóinkat és kiegészítőinket Neked találtuk ki!

Nézz szét a shopban!